Az osztrák szociális juttatások tervezett, inflációkövető felértékelése nem érinti sem az amúgy is alacsony munkanélküli-ellátást, sem a Notstandshilfe támogatást, miközben az infláció különösen a munka nélkül lévőket sodorja a szegénység határára – figyelmeztet az Osztrák  Munkáskamara (Arbeiterkammer) elnöke, Renate Anderl, aki 70 százalékos nettó helyettesítési ráta (munkabér-munkanélküli ellátás) bevezetését követeli az álláskeresők számára, tehát azt, hogy a munkanélküli ellátás alapösszegét a munkabér 70%-ban határozzák meg.

Ausztriában jelenleg a „nettó helyettesítési ráta” a munkanélküli-ellátásnál nagyjából 55% körül van, és bizonyos pótlóelemekkel is legfeljebb kb. 60–80% között mozog,

Johannes Rauch szociális miniszter július 15-én bejelentette, hogy a kormány felértékeli a legfontosabb szociális juttatásokat, vagyis automatikusan az inflációhoz igazítja azok összegét. A döntés célja, hogy a folyamatos drágulás közepette legalább részben megőrizze ezeknek a támogatásoknak a reálértékét, különösen olyan Ausztriában széles körben igénybe vett ellátásoknál, mint a családi pótlék vagy a különböző családtámogatási formák. A bejelentés ugyanakkor éppen azoknál hagy komoly űrt, akik a leginkább rászorulnak az állami védelemre, ami az első reakciók alapján további vitákat vetít előre.

AK: 70 százalékos munkanélküli-ellátást sürgetnek

Az Arbeiterkammer (AK) szerint a mostani csomag legnagyobb hiányossága, hogy a szociális felértékelésből teljesen kimarad az Arbeitslosengeld, azaz a munkanélküli-ellátás, valamint a Notstandshilfe, a tartósan álláskeresők számára nyújtott szociális támogatás.
Renate Anderl AK-elnök „egyáltalán nem érti”, miért nem részesülnek a munkanélküliek ugyanabban az automatikus emelésben, mint más társadalmi csoportok, miközben „a jelenlegi, rendkívüli drágulás miatt ők különösen erősen ki vannak téve a szegénység kockázatának”.
Az AK ezért megerősítette régóta hangoztatott követelését, hogy az Arbeitslosengeld mértékét a korábbi nettó jövedelem 70 százalékára emeljék, de hogy ez mikor kerül egyáltalán napirendre, továbbra is nyitott kérdés marad.

Az AK éles kritikával illeti azt is, hogy a kormány a munkanélküli-ellátások ügyében az elhúzódó „Arbeitsmarktreformra”, azaz a tágabb munkaerőpiaci reformcsomagra hivatkozik. Anderl szerint ez a reform hónapok óta „a kispadon” hever, vagyis halogatják a döntést, miközben az érintettek már most alig tudják fedezni mindennapi kiadásaikat az osztrák nagyvárosokban és a régiókban. Így a politikai döntéshozatal időzítése önmagában a szociális igazságosság egyik kulcskérdésévé válik, amitől az is függ, hogy hányan csúsznak át tartósan a szegénységbe.

Homályos mechanizmus: hogyan történik a kiigazítás?

A szociális juttatások inflációkövető felértékelésének technikai részletei a bejelentés után is nagyrészt tisztázatlanok maradtak. Renate Anderl szerint Johannes Rauch „nagyon homályosan” fogalmazott arról, milyen konkrét számítási módon alapul majd a felértékelés, és milyen differenciálás várható az egyes ellátások között. Ez azért sem mellékes, mert a nyugdíjrendszerben alkalmazott módszer – amelyet a minisztérium példaként említett – gyakran nagyobb százalékos emelést biztosít a kis nyugdíjaknál, mint a magasabbaknál, ami fontos jelzés a szociális politika irányáról.

Az is kérdéses maradt, hogy a kormány pontosan mely ellátásokat vonja be az automatikus felértékelés hatálya alá. Az eddigi információk szerint a családi pótlék (Familienbeihilfe), a többgyermekesek pótléka (Mehrkindzuschlag), a gyermekgondozási díj (Kinderbetreuungsgeld) és a különféle adókedvezmények – például az Alleinverdiener- és Kinderabsetzbetrag – mind a felértékelendő juttatások közé tartozhatnak. Ugyanakkor a munkanélkülieket érintő ellátások – mint az Arbeitslosengeld és a Notstandshilfe – továbbra is kimaradnak ebből a körből, ami a kritikusok szerint a rendszer egyik legnagyobb ellentmondása.

Visszavett megszorítás: marad a 100 eurós iskolakezdési csomag

A szociális minisztérium ugyanakkor egy másik vitás ponton visszakozni kényszerült az utóbbi hetekben. Eredeti tervei szerint a rászoruló családok számára biztosított Schulstartpaket, azaz iskolakezdési támogatás értékét 100 euróról 80 euróra csökkentették volna, amelyet immár utalvány, nem pedig természetbeni csomag formájában kaptak volna meg az érintettek. A döntés heves tiltakozást váltott ki többek között az Arbeiterkammertől és az ÖGB szakszervezeti szövetségtől, akik szerint „a kormány nem a szegénységben élő gyerekeknél spórolhat”.

A kritika hatására a minisztérium végül visszavonta a 20 eurós csökkentést, és bejelentette: a 80 eurós utalvány mellé 40 euró értékű további vásárlási kupont kapnak az alacsony jövedelmű családok, így a támogatás összértéke ismét 120 euróra emelkedik. Anderl szerint pozitív jelzés, hogy a tárca „figyelembe vette az inflációt és a drágulást”, és legalább ebben a szegmensben korrigálta a korábbi megszorítást. A kérdés azonban továbbra is az, hogy ez a korrekció elegendő-e az egyre növekvő iskolakezdési költségek ellensúlyozására, különösen a legszegényebb háztartásokban.

Miért maradt ki a Schulbeihilfe?

Az AK szerint nehezen magyarázható, hogy miközben a kormány az iskolakezdési csomag ügyében hajlandó volt korrekcióra, a Schulbeihilfe – azaz az iskoláskorú gyerekek tanulmányi támogatása – kimaradt a felértékelésből. „Ugyanazoknak a családoknak nyújt segítséget, mint a Schulstartpaket, ezért ezt a támogatást is az inflációhoz kell igazítani” – hangsúlyozta Anderl, aki a különböző élethelyzetekhez igazodó, de egységes logika mentén működő támogatási rendszer kialakítását sürgeti. A parlamenti anyagok szerint a Schulbeihilfe hosszabb távon szintén bekerülhet a felértékelt juttatások körébe, ám a konkrét ütemezés és a mérték még nem egyértelmű.

Az AK álláspontja szerint nem elég az egyes ellátásokon belül részleges korrekciókat végrehajtani, hanem „általános, a szegénységben élő családok helyzetét célzottan javító tehermegosztásra” van szükség. Ide tartozna például, hogy ne csak a családi pótlék és egyes adókedvezmények, hanem a különböző tanulmányi támogatások, lakhatási és szociális segélyek is automatikusan kövessék az inflációt. Hogy a most bejelentett lépések valóban egy ilyen, átfogó rendszer irányába mutatnak-e, az a következő hónapok jogalkotási döntéseiből fog kiderülni.

Várható következmények

A mostani vita középpontjában valójában az áll, milyen szociális védőhálót akar fenntartani Ausztria egy tartósan magas inflációs környezetben. Ha a munkanélküli-ellátások és a Notstandshilfe tartósan kimaradnak a felértékelésből, az AK szerint érdemben nőhet a szegénységi kockázat az állásukat elvesztett emberek körében, különösen a nagyvárosokban és az alacsony jövedelmű régiókban. Ezzel szemben egy 70 százalékos nettó helyettesítési ráta és egy átlátható, egységes felértékelési mechanizmus a szociális stabilitás egyik sarokkövévé válhat – feltéve, hogy a kormány és a parlament a következő időszakban valóban beépíti ezeket a szempontokat az osztrák szociálpolitikai szabályozásba.

xxxyyy